A német futball közelmúltbeli fejlődését és sikereit a sportszakmai munkán túl jelentős mértékben a speciális gazdasági szemlélet is megalapozza.

Európa többi élbajnokságához képest a német Bundesligában a klubok működését továbbra is az ún. 50 % + 1-es szabály határozza meg. A szabály, mely előírja, hogy a profi klubokat érintő döntések meghozatala továbbra sem befektetői csoportok, hanem maguk az anyaegyesületek kezében maradjon.  Az 50 % + 1-es szabály a lincenceljárás keretében – szinte – megkerülhetetlen feltételként teljesítendő, ennek érvényesülése nélkül a Német Labdarúgó Liga (DFL) nem ad indulási jogot egyetlen csapat számára sem a Bundesliga 1. vagy 2. osztályában való szereplésre. De lássuk, miről is van szó!

Németországban a futballklubok egyesületi alapon szerveződnek: mint a civil szféra bármely más területén, itt is az egyesületek saját önkormányzattal, nyilvántartott tagsággal bíró jogi személyek; tulajdonosaik nincsenek, az egyesület – leegyszerűsítve – a tagok összessége. Tag pedig bármely természetesen személy lehet, aki a klub által előírt tagdíjat megfizeti és nem folytat olyan magatartást, melyet az egyesület alapszabálya kizárással fenyegetne.

Gazdálkodásuk hatékonyságának növelése érdekében azonban a klubok gazdasági vállalkozásokat is létrehoztak. Ezek a gazdasági társaságok azok, melyek a licenceljárásban részt vesznek. Többnyire Kft. (GmbH) formában működnek, de egyre több a részvénytársaság is, a részvényeit nyilvánosan is árusító Borussia Dortmund betéti részvénytársaságként működik.

A tulajdonosi körre, a törzstőke illetve az alaptőke felosztására a DFL nem tartalmaz előírást. Az egyesületek tehát alapvetően szabadon sáfárkodnak a tulajdonukban álló jegyzett tőkével. A vállalkozás döntései során azonban a kluboknak továbbra is legalább 50 % + 1 szavazattal kell rendelkezniük. A társaság gazdálkodásából szabadon kivehetik a részüket a befektetők, a társaság döntéseit azonban lényegében az egyesülethez kell telepíteni.

A gyakorlatban a legérdekesebb szemléltető példa a Borussia Dortmund. Az egyesület (e. V.) az alaptőke 6,59 %-át birtokolja (a BVB, mint társaság a tőzsdén is kereskedik), a többi tulajdonostárs azonban a legfőbb szerv döntéseibe nem szólhat bele, ott az anyaegyesület a szavazatok 100%-ával rendelkezik. A TSG Hoffenheim GmbH 96 %-os tulajdonosa a mecénás, Diettmar Hopp, aki a társaságban a szavazati jogok 49%-át tudhatja magáénak. Az FC Bayern München AG esetében a klub a téli tőkeemelést követően az alaptőke és a szavazati jogok 75,01 %-át (mely ugyebár háromnegyedes többséget biztosít) birtokolja, a többi egyenlő arányban oszlik meg három bajorországi partner, az Adidas AG, az AUDI AG és az Allianz SE között.

Rés a pajzson

Két kivétel azonban van: a Bayer Leverkusen 1904-es megalakulása óta a Bayer AG tulajdonában állt, amiként a VL Wolfsburg is ún. gyári csapat, ők a Volkswagen AG tulajdonában állnak. A DFL 1999-ben megalkotott alapszabálya ezen a ponton tett egy kivételt, mivel a két klub esetében nem időleges befektetőkről van szó (a Bayer Leverkusen pedig ekkoriban közvetlen bajnokesélyes és BL-résztvevő is volt), hanem a klubok létalapjait megtestesítő társaságokról, rögzítésre került, hogy az 1999. január 1. előtt is külső tulajdonban álló társaságok mentesülnek az 50 % + 1-es szabály betartása alól. Elméleti szinten tehát nemcsak e két klub, hanem az összes olyan klub, mely ilyen alapokon nyugszik (pl. ilyen lenne a korábbi elsőosztályú, azóta alaposan visszaeső Bayer Uerdingen).

A DFL ülésein azóta is visszatérő téma az 50 % + 1-es szabály. A klubok túlnyomó többsége azonban kitart mellette. Talán egy klub illetve annak elnöke kardoskodik a szabályozás „álságosságával” szemben. Egyedül Martin Kind, a Hannover 96 elnöke az, aki hevesen támadja a szabályozást. Erőfeszítéseit némileg siker is koronázta a német Állandó Döntőbíróság 2011-ben hozott ítélete: mely a fentiekben kivételként meghatározott 1999-es dátumot találta méltánytalannak. A DFL-nél sort is kerítettek a szabálymódosításra: a szabályok alapján már bármely befektető többségi szavazathoz juthat (akárcsak a Leverkusen és a Wolfsburgnál), amennyiben legalább 20 éve együttműködik az adott klubbal. A Liga álláspontja szerint az 50 % + 1-es elv nem sérül, hiszen továbbra is csak kivételesen kerülhet sor arra, hogy egy klub nem rendelkezik a többségi szavazatokkal a gazdasági társaságában. A szövetség külön üdvözölte is a döntést, hiszen igenlő válasz született arra a régóta fennálló kérdésre, hogy a német szabályozás összeegyeztethető-e az Európai Unió versenyjogával illetve a tőke szabad áramlásával.

Martin Kind pedig már röviddel a döntést követően bejelentette, a Hannover 96 élni fog a lehetőséggel a 2017/18-as szezontó kezdve. A háttérből pedig már érkezik egy másik csapat, melyet ténylegesen egy befektető határoz meg: a Red Bull által felduzzasztott RB Leipzig – (RB – hivatalosan Rasen Ballsport), mely újoncként már a másodosztályban is feljutó helyen áll. Velük kapcsolatban az mindenképpen kiemelendő, hogy üzleti modelljüket a DFL már elfogadta, hiszen a licencszabályok a másodosztályra is vonatkoznak.

E két csapatra tehát érdemes lesz majd odafigyelni. Persze a nagyobb potenciállal rendelkező klubok is gazdasági fejlődési szakban állnak. A Bayern München az Allianz beszállásával letudta a stadionépítésből eredő hátralékait, s ha a Bundesliga kevésbé lenne szolidáris a – a többi elitligánál amúgy is kisebb mértékű - TV-s pénzek felosztásánál, már a bevételek és nyereség terén is az első helyet ostromolná. Mellettük a Hertha BSC-nél történt jelentős tőkeinjekció 2014-ben: az amerikai székhelyű KKR nemzetközi befektető cég egy 61,2 millió eurós befektetéssel szállt a betéti részvénytársaság működésébe. Sajtóhírek szerint a Borussia Dortmundnál is új befektetői megállapodások várhatóak.